Temetők
Pilisszentivánon
Pilisszentiván hódoltság előtti történetéről nagyon keveset
tudunk, csak az 1700 után létesült temetkezési helyekről vannak ismereteink.
Sajnos, ezekről sem rendelkezünk teljes körű információkkal.
Ami bizonyos, 1724-től mostanáig a falu területén öt temetőről van
tudomásunk.
1. Temető 1752-ig
Pilisszentivánra az első telepesek 1723-ban érkeztek, 1724-ben
kötöttek települési szerződést a község akkori tulajdonosával, az Ágoston-renddel.
A benépesítés utáni temető pontos helyét még nem ismerjük. 1752-ben a budai
esperes kerület papjainak jegyzékében azt írják, hogy a régi kápolna romjaira
épült urasági házat ki akarja bővíteni az uraság, és a mellette levő temetőt
fel akarja számolni. Egyes források szerint ez a temető a volt Karátsonyi kastély parkjának területén lehetett, de sem a
kápolnának, sem őseink első temetkezési helyének ma már semmi nyoma. Az első
halott 1729. november 13-án Hilarius Klein volt.
2. Temető 1752-1888
1752. május 5-én Steiner János Ferdinánd vörösvári
plébános a régi temetőt megszüntetve megáldja az új temetőt. A jelenlegi
templom helyén 1755-ben épült fel egy kápolna, mellé temették a halottakat.
Erről a helyről már több forrás megemlékezik, még az 1960-as években is látható
volt egy-két összetört sírkő (hol?).
Az 1764-es vörösvári Canonica
Visitatio-ban azt írják, hogy a templom „közelében
van a temető, feszülettel, körül kerítve azonban nincs. Mellette harangláb áll
60 fontos haranggal.” 1799: „a temető a templomon és az iskolán túl van a
hegyoldalban.”
1817 (Can.Vis.)
„Jóllehet a temető nagyon közel van a templomhoz, mégsem szomszédos vele. … A
nem katolikusokat s azokat a gyerekeket, akik
keresztség nélkül haltak meg, az árokkal körülvett temetőn túl földelik el.”
A mostani templom és iskola között a hegyoldalra temetkeztek a
lakosok 1888-ig.
3. Temető 1888-1975
Ez a temető a Ságvári utcában még ma is megtalálható.
Az 1949. évi pilisszentiváni Canonica Visitatio-ban ezt írják: „A
jelenleg használatban lévő temető 901 és 939/2 helyrajzi szám alatt van, 1502
és 173 négyszögöl telken. Be van kerítve és az egyházközség tulajdona. 1888-ban
nyílt meg. Beszentelte Angeli Márton, vörösvári esperes plébános. A temető gondozott, kereszt és
ravatalozó kápolna áll benne, melyet a község emeltetett és tart fenn.”
1975- re a temető teljesen körbeépült családi házakkal, bővíteni
nem lehetett, ezért ezt is bezárták.
4. Temető 1975-
A jelenleg is használatban levő temető 1975-ben létesült a régi
Erzsébet-akna helyén. (Megközelíthető a Jóreménység útról.) Területén
ravatalozó és harangláb is található. Pilisszentiván község tulajdonában van.
5. Zsidó temető
Több szemtanú szóbeli közlése alapján tudjuk, hogy volt egy zsidó
temető is. A mai József Attila utcán túl, a fenyvesben volt (Fehér-hegy),
állítólag a volt községi vízmű két ciszternája környékén. A pontos helyén kívül
az sem ismeretes, hogy mikortól meddig működött és hány személyt temettek
ide.
Temetkezési egylet
Elődeink a nagy kiadással járó temetkezési költségek mérséklése
végett egyletet alapítottak.
Az 1887-ben alakult Pilisszentiváni Keresztyén Temetkezési
Egyletnek 1931-ben 2118 tagja volt.(Hozzátartozott Pilisvörösvár és Csobánka
is.) 1945-ben megszűnt.
Emlékhelyek
Az iskola udvarán található a falu I. és II. világháborús,
valamint az 1956-os forradalom áldozatainak
emlékműve. Tudomásunk szerint első világháborús
halottakról az országban először Pilisszentivánon emlékeztek meg.
A Szabadság úti bányász emlékmű réztábláján olvasható a
kőszénbányában elhunytak névsora.
Források:
Canonica Visitatio 1949.
Pilisszentiván
Marlok István: Adalékok Pilis megye török utáni
település-történetéhez
Székesfehérvár 1977
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Északi körzet ismertetője. Budapest
1931
A teljes anyag itt található meg:
http://szentivanihke.hu/?modul=oldal&tartalom=1166453
További oldalak:
A régi temető részletes térképe adatokkal, sírjelekkel:
http://prke.hu/rtemeto/index.html
Solymár
temetője a község északkeleti szélén az 1728.-ban
épült első templom körül alakult ki. A régi templom romjaira már a legöregebb emberek sem emlékeznek, de az alapokat sírásások során a jelenlegi
bejárattól jobbra lévő ún. Schäffer
kereszt mögött megtalálták. Ezen a
területen azonban már másodszori temetés történt, s itt eredeti régi sírkövet már nem lehet találni. A legrégibb sírkövek a XIX. század elejéről, a
temető keleti végén kerültek elő.
A temetőből előkerült
legrégibb, a szerb és német jelleget viselő sírkövek, a helyi múzeumban
vannak.
A temető rendezése, fásítása, bekerítése a
harmincas évek végén történt. Az 1914-es járvány idején a temető délkeleti sarkán egy kis
hullakamrát építettek a talált holttestek elhelyezésére, ami a második világháborúig volt használatos.
A községi tanács 1960-ban, az
egyházközséggel, mint a temető
fenntartójával kötött egyezség alapján a temető központi részén két helyiségből
álló ravatalozót épített, melynek alsó
szintjén boncoló és raktárhelyiség, valamint halott-tároló került kialakításra. 1976-ban ide egy két férőhelyes holttesthűtő került.
A temetőbe a vízvezetéket a hatvanas években
vezették be, és
ott jelenleg két helyen lehet locsolási célra vizet venni.
A két főútvonal
aszfaltozva van.
A temető három helyén faragott terméskő
kereszt áll, az alábbiak;A temető bejárata közelében az ún. Schäffer kereszt,
amelynek felirata már erősen
elmosódott. A kereszt hátoldalán
azonban még kivehető a Schaeffer név, valamint az 1841. évszám.
A temető közepén, a ravatalozó előtti téren
áll a Dauner kereszt, melynek felirata: „Isten dicsőségére, a halottak emlékére, az
élők vigasztalására állította 1933. Dauner M. és
neje." A szöveg német nyelven is szerepel.
Forrás: Seres István (Solymár története és néprajza)
Szántói temetők
Falunk múltjáról három önkormányzati temetőnk csendje tudna sokat
mesélni elmúlt századokról sőt évezredekről. A Placskón talált szarkofág római temetőről árulkodik. Nem
messze innen a rómaiakat megelőzve kelta település terült el. Néhány hónapja a Petyi Radi dűlőben avar sírokat
ásott a régész.
A mostani három egymástól elhatárolt temető közül az első a
legrégibb. Közelmúltban középkori romokat tárt fel a régész Molnár Erzsébet
mely romok már egy ott lévő temetőre épültek. Vita tárgya a Középkori romok
eredete. Kiknek készült milyen célból, kik építették, mikor, mekkora a
kiterjedése? A török által elpusztított falu 150 éves pusztasága után 1703-ban
betelepített őseink először ide temetkeztek. Jó száz év alatt megtelt a temető
ezért a középső temetőbe nyitottak új parcellát.
Itt a legrégibb sír 1823-ból maradt ránk. A 164 azonosítható sírok
fölött gyönyörű, egy kőből faragott sírkövek bújnak meg a bokrok és óvó fák
sűrűjében. Igényesen megmunkált kövek nem csak finom ízlésű mesterről
árulkodnak. Magas erkölcsi kultúra szellemisége véste bele magát az
elgondolkodtató szimbólumok üzenetébe. Úgy tűnik olyan ősi idők szimbólumait is
használták melyeket nem hoztak magukkal a betelepülésükkor
hanem azok már itt voltak.
A szlovák nyelvű sírfeliratokat magyar betűkkel írták, mivel
beszélni szlovákul tudtak de betűket írni magyarul. A helyesírás
a bájosan egyszerű szántóiak számára csak úri huncutságnak számított. Ennél
sokkal fontosabb volt nékik a lélek halhatatlanságába vetett hit. Találunk még
német nyelvű feliratokat is. Molnár Erzsébet és Kocsis László régészházaspár
helybeli lakótársaink szakmai munkásságával komoly dokumentációt készítettek a
temetőről. Aztán amikor az 1900-as évek elején ez a temető is megtelt, vissza
mentek az első temetőbe amely ez alatt elfelejtődött.
Nem sokáig temetkeztek itt mert a megnőtt lakosságszám
új temető területet igényelt. Pilisszántón ugyanis ismeretlen és
elfogadhatatlan a 25 évenkénti temető rendezés.
Itt még 150 éves sírokon is látni friss virágot.
Szőnyi József
Pilisborosjenő
A templom körüli temetkezés emlékét őrzi két cartouche-díszű
barokk sírkereszt faragott kőből. Mindkettőn elmosódott IHS betűk és felirat: „Hier ruhet…” A két kő a templom
két oldalán állt, ma a főbejárat mellett jobboldalon található. A templom
körüli földmunkálatok alkalmával csontvázak, csontok kerültek elő. A temetkezés
a mai temetőben először 1778-ban kezdődött, a halotti anyakönyvben a következő
bejegyzéseket találjuk: „3. Nov. 1778 Elisabetha Grőgerin 64. J. Vidna prima sepulta in
novo Cemeterio” – az új
temetőben eltemetett első nő. „ 14. Nov. 1778 Simon Pajer
76. J. Vidnus primus sepulto in novo
Cemeterio” – az új temetőben eltemetett első férfi. –
Ebből az időből egyetlen sírkő maradt fenn: „Sebastian Wührl
Chirurg + 1. 3. 1837. – 76 J”
A temetkezés sorban történt, a temető felső részében kezdődött, a
módosabbak általában drágább sírhelyeket vettek a kereszt körül. Az akkori
gyakori gyermekhalandóság szükségessé tette a gyermekek számára kijelölt
helyet.
A ma már közös temető – melyeket árok választott szét – az első
beteltével 1887. május 1.jén nyílt meg. A temető
keresztjét Hermann und Rosina Wührl
állították, 1883-ban. A mellette levő tisztelet sírba temették őket. Ez a
temető is hamarosan megtelt.
A ma már megszüntetett temetőt a volt faiskolából alakították ki, 1906 május 18-án nyitották meg, de csak 1909-ben szentelték
be. Az egyházközség 1986-ban eladta a temetőt, helyén ma lakóház áll. Miután
betelt, újra a régi temetőbe temetkeztek. A legrégibb, megmaradt sírkő 1837-ből
való. A sírfeliratok, sírversek 1944-ig ritka kivétellel nyomtatott gót betűvel
íródtak.
Régebben kettős síron két kereszt állt. A férfiaké díszesebb, a
nőké egyszerűbb és kisebb. Ilyen sírok még találhatók a temetőben.
A halottasház 1964-ben épült, addig háztól temettek.
Újabban már urnahelyek is készülnek.
(Gröschl György, Gröschl
Györgyné Götz Mária: Szülőföldünk Pilisborosjenő
2000.
Egyház, templom, műemlék c. fejezet Temető c. rész. )