Ha
elveszünk mélyen alant,
Nem lesz nekünk nehéz
a hant.
Anyánk, a föld majd átölel,
Szerencse fel, szerencse fel.
(Bányászhimnusz)
IX. Bányászsírok és emlékhelyek
A vörösvári köztemetőben sok helyütt látni bányászsírokat. Különösen a 3-as sírparcellában ötlik lépten-nyomon szemébe az embernek
a sírokon a bányászat világszerte használt jelképe, a keresztbe tett bányászék és -kalapács. A
parcella 42. sorában hat bányász alussza örök álmát.
Mindegyikük 1954-55-ben hunyt el bányaszerencsétlenségben.
Az 1928-as pilisvörösvári bányászsztrájk 80.
évfordulóján rendezett ünnepségsorozat részeként ennek a parcellasornak egyik sírját koszorúzták meg, tisztelegve ezzel minden elhunyt vörösvári bányász emléke előtt. A megkoszorúzott sír Mátrai József bányamentőé,
aki kötelességteljesítés közben halt meg az 1954. évi
pilisszentiváni vízbetöréskor.
A vörösvári családoknak egy évszázadon át adott
megélhetést a bányászat.
1905-től 1940 decemberéig a helyi Lipót-aknában, majd 1969-ig a pilisszentiváni bányában, végül a dorogi bányákban dolgoztak a vörösvári bányászok. 2004-ben a lencsehegyi
bánya is bezárt, s ezzel megszűnt az utolsó
bánya is a dorogi szénmedencében.
Ez alatt
az egy
évszázad alatt 73 vörösvári bányász vesztette életét munka közben (5-en közülük ásványbányászok voltak).
A sírok egy
része feliratában is megidézi a tragikus eseményeket:
„Szép
csendben elmentél,
Többé vissza sem jöttél,
A bánya mélyében
Csendben kiszenvedtél.
Tied a nyugalom,
Mienk a fájdalom.”
Több síron
a Bányász himnusz sokatmondó sora szerepel csupán:
„Ilyen
a bányász élete...”
Különösen szívbe markolóak
a „beszédes”, domborműves sírok. Ezek kíméletlen
érzékletességgel idézik elénk a szerencsétlenség szörnyű pillanatait, a bányászsors tragikusságát.
A kötelességteljesítés
közben elhunyt 73 bányász névsorát Zelenai István nyugalmazott bányamérnök gyűjtötte össze. A névsor elolvasható azon az emléktáblán, amely a bányászsztrájk 80. évfordulóján
megnyílt Bányász emlékszobának egy torokszorító kiállítási tárgyát alkotja. (Az emlékszoba
a Napos Oldal Szociális Központban található. Ez az épület hajdanán bányafőtiszti szolgálati lakásnak épült.)
Pilisvörösvárott a bányászat, a bányászok központi emlékhelye az 1928-as bányászsztrájk
emlékműve. Az
első emlékmű egy egyszerű obeliszk
volt, amely a bánya bejárata előtt állt (ma a volt bányaépület udvarán található). Ezt váltotta fel 1978-ban Bajnok Béla mészkőből
faragott monumentális emlékműve. Ez több mint 30 éven át a Bajcsy-Zsilinszky téren állt, 2010. szeptemberétől pedig
a bányatelepi Bányász Emlékpark központi helyén emelkedik. Az emlékparkban
kap majd helyet a továbbiakban egy emlékkő is, amely felsorolja a 73 szerencsétlenül járt vörösvári bányász nevét. (Az
emlékpark Zelenai István tervei alapján
kerül kialakításra.)