Utószó

Meg kellene írni a vörösvári temetők történetét – vetette fel Breier Mártonné az ötletet 2004-ben. Az Oktatási és Kulturális Bizottság felkarolta a gondolatot, és pályázatot hirdetett helytörténeti munka elkészítésére, összesen 150 ezer forint pályadíjat kitűzve. (Egyaránt 50-50 ezer Ft-ot ajánlott fel Breier Mártonné, a Vörösvár Környezetéért Egyesület és az Oktatási és Kulturális Bizottság.)

A felhívás nyomán kezdtem meg a kutatómunkát 2004 nyarán a szakirodalom böngészésével, amelyet levéltári kutatások (Pest Megyei Levéltár, Székesfehérvári Püspöki Levéltár, Római Katolikus Plébánia, Pilisvörösvár) és idős emberekkel készített interjúk követtek.

A munka közben derült ki – nagy örömömre –, hogy Sax Ibolya hasonló témában írta meg német nyelvű szakdolgozatát 1999-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Címe: „Der Tod, das Begräbnis und die Friedhofskultur der Deutschen in Werischwar, mit besonderem Hinblick auf die deutschen Grabinschriften” (A halál, a temetés és a temetkezési kultúra a pilisvörösvári németeknél, különös tekintettel a német nyelvű sírfeliratokra). Az ő kiváló, értékmegőrző munkáját beépítettük az anyagba, és elhatároztuk, hogy közösen adjuk be a pályázatot.

A pályázatra – melynek meghosszabbított benyújtási határideje 2006. augusztus 31-e volt – egyedül a mi munkánk érkezett be „Temetők könyve” címmel. A pályamunkát négytagú bíráló bizottság értékelte: Breier Mártonné, az ötletgazda, Gábeli Endre, Müller Márton, Sax László és Váradi Monika Mária. Az eredményhirdetésre szeptember 22-én este került sor a zeneiskola koncerttermében, a partnerkapcsolati ünnepség keretében.

A pályamunkát a bírálóbizottság nevében Sax László értékelte:

„A kézirat szerzői rendkívül alapos munkát végeztek. Levéltári anyagokra, személyes visszaemlékezésekre, újságcikkekre támaszkodva mutatják be a vörösvári temetők – az öreg és újtemető, a zsidótemető, a kegyúri nyugvóhelyek történetét. A sváb ősökre emlékezve Sax Ibolya ad áttekintést a halálhoz, temetéshez kapcsolódó hagyományokról, szokásokról, hiedelmekről, sírfeliratokról. A Temetők könyve Vörösvár története egyben, emlékezés az ősökre, tiszteletadás a közösségért sokat tett jeles emberek előtt, legyenek azok bábaasszonyok, orvosok, pedagógusok, vállalkozók, sportemberek. Így ez a könyv összeköti a település múltját a jelennel, az eltávozottakat a még itt lévőkkel.

Köszönet a szerzőknek a nagy munkáért! Noha egy-két kiegészítés, pontosítás még vár rájuk, reméljük, hogy a kézirat hamarosan nyomdába kerül és hozzáférhetővé válik a vörösváriak számára, ahogy azt is, hogy a nemzetiségi oktatás tananyagának részévé válik. Úgy hisszük, nem lehet kétséges, hogy a megszületett kézirat méltó a támogatásra, megjelentetésre.”

Ezek után Temesvári Anna, az Oktatási és Kulturális Bizottság elnöke ünnepélyes keretek közt átadta a pénzjutalmat, amit e szavakkal köszöntem meg:

„Az ősök sírjai avatják az országot hazává” – mondta Anatol France, a nagy francia író. Ez a bölcsesség vezérelt bennünket is, amikor munkánkat elkezdtük. S ezt éljük meg óhatatlanul nap mint nap, évtől évig, ünneptől ünnepig. Mert ez a város nekünk nem csupán lakóhelyünk, de otthonunk, hazánk. A mi őseink háromszáz év óta itt nyugszanak ezen a tájon, ebben a földben. Az ő tulajdonságaikat, szellemiségüket, kultúrájukat örököltük s visszük tovább.

Ha elfeledjük őket, magunkat is kiírjuk a történelemből, kiírjuk a jövőből. Azon kell munkálkodnunk, hogy az ősök bölcsessége, a tőlük örökölt hagyományok, kultúra és nyelv unokáink életét, világnézetét is jótékonyan áthassa (...)

Reméljük, e múltfeltáró munkával is rászolgáltunk erre – különösképpen akkor, ha a későbbiekben sikerül könyv alakban is megjelentetnünk, Temetők könyve címmel.”

Megköszönve az önkormányzat Oktatási és Kulturális Bizottságának pályadíját, Ibolyával a teljes összeget felajánlottuk és átadtuk a Cziffra György Zeneiskolának, kiemelve ezen intézmény szerepét a fúvószenei hagyományok ápolásában és továbbvitelében elengedhetetlenül fontos zenei műveltség és hangszeres tudás megszerzésében.

Amit az olvasó most a kezében tart, annak gerincét ezen pályázati munkánk adja. Öt év után érkezett el az alkalom arra, hogy a több témával és számos fotóval kibővült anyagot nyomdába adhassuk, köszönhetően Pilisvörösvár Város Önkormányzatának, a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak és támogatóinknak.

Kérem, kérjük, lapozzák, olvassák szeretettel és kegyelettel.

Fogarasy Attila